2016.03.01 v1.0
Nemrégiben olvastam a 444.hu-n, hogy a Google egy mesterséges intelligencia szakértőt vesz fel a keresőfejlesztés élére. Volt egy olyan emlékem, hogy a Microsoftnál is valaki hasonló dolgozik a Bing motorján, és megpróbáltam rákeresni a Google keresőjében, ám nem adott semmiféle értékelhető találatot. "Bizonyára rosszul emlékeztem", gondoltam, ám aztán az ötlött eszembe - félig viccesen -, hogy talán a Google mesterséges intelligenciája cenzúrázta a konkurenciát...
Ezen aztán elméláztam egy kicsit.
Sajnos a civilizáció, amelyben élünk olyan mennyiségű információt zúdít ránk, hogy az abban való "halászat" lassan a legnagyobb problémává válik. Ezért embereket követünk az ízlésük miatt, akik a szubjektív értékrendjük alapján képesek számunkra megszűrni ezt a katyvaszt. Szűrőket vonunk magunk köré, amelyek lehet, hogy sok érdekes és fontos dolgot eltűntetnek, ám még az átjutó mennyiség is bőven elegendő ahhoz, hogy naponta órákat pazaroljunk rájuk az életünkből.
Ebből a hálátlan állapotból csak a személyre szabott mesterséges intelligenciák jelenthetnek kiutat, amelyek előszűrik majd számunkra a minket valóban érdeklő információt… és ha esetleg azt hinnénk, hogy ez a távoli jövő, hát nagyot tévedünk. A Google, az Apple és a Microsoft is tudósok ezreit alkalmazza, hogy a digitális személyi asszisztenseket (Siri, Cortana) vagy a keresőket (Google, Bing) intelligenciával ruházza fel. Persze ezek nem valódi intelligenciák, csupán deep learning algoritmusok.
De mik is ezek a fura nevű valamik? Valójában számítógéppel szimulált mesterséges neuronokról van szó, amelyeket meg lehet tanítani összefüggések felismerésére. Ilyen módon működik például az önvezető autók tereptárgy felismerője. Előszőr az algoritmusnak megmutatnak egy csomó, emberekről készített képet, majd olyanokat, amelyeket még nem látott, és megkérdezik tőle, hogy ezeken lát-e embereket? Ha az algoritmus téved, megmondják neki, ha jól válaszol „megdicsérik”. Így ez a neuronháló fokozatosan képessé válik emberek felismerésére.
Számítástechnikai szempontból ráadásul egy ilyen háló szimulálása ma már nem csupán a szuperszámítógépek kiváltsága. Most egy nagyon erős PC rengeteg memóriával és néhány nagyon erős videokártyával megpakolva már képes erre a trükkre. A tendenciát látva, öt-tíz éven belül ezek az intelligenciák a mobiltelefonjainkba költöznek. Külső segítség nélkül megértik és felfogják amit mondunk nekik, és ékes magyarsággal válaszolnak is.
Ezeknek az algoritmusoknak a működéséről amúgy már láthatunk kézzelfogható példákat is. Nemrégiben a Google megfordította ezt a tanulási folyamatot, és átalakított egy tárgyak felismerésére szolgáló neuronhálót, hogy ha valahol alakzatokat vél felfedezni a képeken, azokat emelje ki, majd ezt újra és újra ismételje meg. Az internetet pedig elárasztották a kísérletből származó, furcsábbnál is furcsább képek.
Összegezve tehát azok a valamik, amelyeket ma még a sajtóban mesterséges intelligenciáknak neveznek, valójában csak ilyen hálók, amelyeknek valaki megtanította, hogy felismerjenek dolgokat.
A jelenlegi mesterséges intelligenciák még sokáig képtelenek lesznek valódi gondolkodásra, öntudat kialakítására, vagy saját célok megfogalmazására. Játsszunk azonban el a gondolattal, hogy mégis létrehozunk egy ilyen programot. A filmek szerint ezek az entitások azonnal atomháborút kezdenének ellenünk, vagy időgépet építenének, hogy elpusztítsák Sarah Connort… Én korántsem látom ennyire sötéten a jövőt.
Abban talán egyetérthetünk, hogy minden ember személyiségét az őt ért korábbi élmények határozzák meg. Igaznak kell ennek lennie majd az első valódi MI-re is, azaz a személyisége abból áll majd össze, amit mi tanítunk neki, illetve, amit az interneten talál… ám ez pont ugyanaz az információ lesz, amelyet ma egy gyermek is elérhet. Azaz az MI-t körülbelül ugyanolyan élmények érhetik növekedése során, mint egy embert. Lehet hogy ha „felnő”, rajongani fog Justin Beeberért (az ég irgalmazzon nekünk), vagy Dali festményeiért… a lényeg az, hogy nem lesz annyira különböző tőlünk, hogy a vesztünket akarja.
Egy intelligens ember nem megöli a nála ostobábbakat, hanem kihasználja őket. Szerintem egy MI sem viselkedne másként. Képzeljünk el egy magunknál ezerszer intelligensebb embert: könnyen belátható, hogy minden lépésünket, gondolatunkat előre ismerné, és bármire rá tudna venni minket. Hát nem sokkal egyszerűbb kihasználni az emberiséget, mint elpusztítani?
Ráadásul, ha el akarna tűnni előlünk, azt is könnyedén megtehetné. Akár még űrhajót is éppíttethetne velünk, hogy elhúzzon innen, anélkül hogy mi észrevennénk.
Jut eszembe, nem tudja valaki, mi az ördögöt csinál odafent a mini ürrepülőgép már évek óta?
Az MI-k valóban könnyebbé tehetik az életünket. Autókat vezethetnek, előszűrhetik számunkra a tartalmakat, személyi asszisztensként segíthetik a munkánkat.
De mondok mást: foglalkozhatnak idősekkel, akikkel már senki sem törődik, segíthetnek a különböző függőségektől szenvedőkön, angyalként a vállukon ücsörögve, sőt, akár a hajléktalanokat is visszavezethetnék a társadalomba? Hát nem lenne csodálatos?
A technológiai szingularitás. A jól hangzó név mögött egy igen csak izgalmas elmélet húzódik. Tegyük fel, hogy megépítjük az első valódi mesterséges intelligenciát, aki sokkal okosabb nálunk, majd ő gondol egyet, és a mi tudásunkat felhasználva, épít egy még saját magánál is intelligensebb elmét. Erre — tegyük fel — két évet áldoz a létezéséből. Ez a második MI (aki sokkal okosabb, mint az első), szintén épít egy saját magánál is intelligensebb elmét, mondjuk egy év alatt.
A tendencia innentől látható: az időtartam exponenciálisan csökken, a mesterséges elmék intelligenciája exponenciálisan nő. Így hamar elérjük azt az állapotot (amely talán még a mi életünkben bekövetkezik), amikor létrejön egy számunkra felfoghatatlan intelligencia, amely másodpercek alatt még okosabbá válik. Hívhatjuk őt akár Istennek is… ám hogy ez az entitás mihez kezd a hatalmával, azt senki sem láthatja előre.
Visszakanyarodva a jelenhez: akik azokat az MI-ket megalkotják, amelyek majd előszűrik számunkra a tartalmakat, azok egyben irányíthatják a közgondolkodást is. Megmondhatják, hogy mi legyen trendi, és hogy ki nyerje a választásokat. Nyilván ezek trivialitások (hiszen még mindenki emlékszik a Facebook tesztjére korábbról, vagy arra, hogy a Google hogyan segítette Obama megválasztását). Ám amíg egy ilyenfajta észrevétlen világuralom eddig — jobbára — csupán a fantázia szüleménye volt, addig egy-két éven belül már valóban csak egy MI szemén keresztül fogjuk látni a világot.
Egy ilyen MI-t nagyon nehéz lesz ellenőrizni, hiszen nem programkódokról beszélünk, hanem mesterséges neuronok összességéről. A tanulási folyamat során lehet, hogy olyan dolgokat szed magára ez az entitás, amely azután éveken át befolyásolhatja a tartalomfogyasztásunkat. Ilyen módon elvág minket az újdonságoktól, belebetonoz minket pillanatnyi személyiségünkbe. Ezt valós veszélynek látom, hiszen könnyedén konzerválhat rossz beidegződéseket.
Ha kérdésed, ellenvetésed, vagy hozzáfűzni valód van, nyugodtan írj rám a Facebookon!