Káoszszív univerzum

2016.03.02 v1.1

Mi is ez?

Ez a trilógia egy steampunk jegyeket magán viselő tudományos-fantasztikus regény, amely három epizódra – kötetre – bomlik, és egyetlen történetet alkot.

Miért született meg?

A Főnix Könyvműhely kérésére kezdtem el dolgozni rajta. Eredetileg novellának indult, ám túl nagyra duzzadt, ezért a kiadó arra kért, hogy írjak belőle kisregényt, amely egy sorozat bevezető eleme lehet. Mivel már amúgy is dugig volt a fejem a novellával kapcsolatos ötletekkel, amelyek már messze nem fértek volna bele a megengedett méretbe, ezért örömmel vetettem magam az írásba. A már kitalált darabkákból néhány nap alatt felépítettem a világot és a történetet, és elkészült a trilógia gerince is.

A novellából lett aztán az Acélgólem. Az kisregény első világháború végén játszódó történelmi/steampunk történetként indul Dr. Cole főszereplésével, amely eleinte pusztán egy rejtélyes acélgólem utáni kutatásnak tűnik, ám fokozatosan átmegy egy dark-fantasy jellegű történetbe… amelyről végül kiderül, hogy valójában sci-fi. Egy ponton megjelennek az alternatív valóságok, azaz a szférák, és a rajtuk kívül „élő” lények, a kintlakók.

A második, Acélsereg című kötetben tovább bonyolódnak a dolgok. A regény első felében megismerjük az első kötet előzményeit - megtudjuk hogyan alakultak ki a káoszszívek és a gólemek - Jabari szemén keresztül azután a második felében tovább halad hőseink története, megjelenik Fora az új főszereplő. A magyarázatok egyre részletessebbé válnak, és az olvasó képet kaphat a szférák működéséről, és az addig látható szereplők motivációjáról.

A befejező kötetben, az Aratóban először ismét visszamegyünk az időben, és a kötet kétharmadára az olvasó végre teljes képet kap a szférák kialakulásáról és működéséről, valamint megjelennek az eddig csak a háttérben ólálkodó szereplők is. Számos, az első és második kötetben elejtett utalás és mellékesemény is értelmet nyer, és a cselekményt újabb szereplők szemén keresztül szemlélhetjük. A szálak végül összefutnak, és a történet eljut az epikus befejezésig, ahol végre az Arató és a Vándor céljára is fény derül, a hőseink pedig győzedelmeskednek. Bármit is jelentsen ez…

Mi jelent már meg belőle?

Az első két kötet már kapható a könyvesboltokban, a harmadik 2017 tavasszal várható.

Miért kellene elolvasnom?

Én szoftvermérnökként hatalmas gépezetként tekintek a regényre, amelyben minden apró utalásnak, eseménynek megvan a maga helye és szerepe. A káoszszív világa kerek, átgondolt és logikus, és hatalmas hangsúlyt helyeztem arra, hogy minden esemény racionális okozatok folyományaként jöjjön létre. Főleg ebben, a konzisztens világépítésben vagyok erős, és úgy gondolom, ezzel tudok pluszt adni a többi íróhoz képest.

Emellett célom, hogy a maximálisan tudományos maradjak, mindent megmagyarázzak, ám emellett nagyon fontosnak érzem, hogy amit írok, az sodró lendületű, könnyen emészthető legyen.

Aki szereti az elgondolkodtató regényeket, amelyek nem úgy érnek véget, hogy a főhős ráébred, hogy az egészet csak álmodta, biztos megtalálja bennük a számítását.

A Főnix ifjúsági irodalmat ad ki. Ez is az?

Jó kérdés. A könyvek hátulján ott van a 15-ös karika, és a szöveg magán viseli az ifjúsági irodalom vonásait: egyszerű a nyelvezete, sodró lendületű, alig van benne karakterábrázolás. Ám ennek ellenére a történet igencsak összetett, és ahogy előre haladunk, egyre többet írok a szférák világának törvényszerűségeiről, amely viszont igen csak bonyolult lehet a fiatalok számára. Ráadásul ezeket a magyarázatokat nem lehet csak úgy átlapozni, hiszen akkor érthetetlenné válik, hogy mi miért történik.

Én hatalmas rejtvényként gondolok a trilógiára, egy játékként, amelyhez az olvasónak igenis koncentrálnia és gondolkodnia kell. Azonban a végén a regény meghálálja a belé vetett bizalmunkat: a kirakós minden darabja a helyére kerül, és aki figyelt, hatalmas élményben lehet része.

Mindezek ellenére a könyvek nem unalmasak, sőt, az olvasók szerint igen nehéz őket lerakni. A szöveg sodró lendületű, kiszámíthatatlan, meglepetésekkel teli, és oldalakon keresztül húzódó átvezetőktől és tájleírásoktól mentes.

Ha a trilógia valójában egyetlen könyv, miért lett több részletben kiadva?

Én egyetlen történetet szerettem volna elmesélni, ám ez annyira konzisztens, és az információk annyira egymásra épülnek, hogy képtelen voltam külön csúcspontokat kialakítani a kötetek végén. Minden rész függővéggel ér véget, és a konklúzió csak az utolsó kötet végén vár ránk. Elnézést :)

Ha kérdésed van, nyugodtan írj rám a Facebookon!